Az Alba új ellenfelei a FIBA Europe Cupban

Az Alba Fehérvár együttese múlt héten kikapott a Chalon otthonában, méghozzá 29 ponttal, ezzel eldőlt, hogy csoportmásodikként jutottak a székesfehérváriak a FIBA Europe Cup második csoportkörébe, a legjobb 24 együttes közé. Másnap az is kiderült, hogy az Élan Béarnais Pau-Lacq-Orthez és a U-BT Cluj-Napoca mellett a BK JIP Pardubice lesz a harmadik ellenfelük az O-csoportban, most ezeket a klubokat mutatjuk be.

Élan Béarnais Pau-Lacq-Orthez (francia)

A legnagyobb múltja a franciáknak van az új csoportellenfelek közül. Az anyaklub 1908-ban alakult, de maga az Élan Béarnais 1931 óta létezik, és Orthezben, egy 12.000-es kisvárosban alapították. 1973-ban kerültek fel először a francia élvonalba, majd 1976 után játszottak ott huzamosabb ideig. Érdekesség, hogy előbb nyertek nemzetközi kupát, minthogy hazájuk bajnokságában az élen végeztek volna - a Korac-kupa 1983/84-es kiírásában tudtak diadalmaskodni, és ezzel kezdődött meg a klub aranykorszaka. 1985/86-ban voltak először bajnokok (a következő évben indulhattak emiatt a BEK-ben, amiben harmadikok lettek rögtön újoncként), és 2004-ig bezárólag összesen 9 aranyérmet gyűjtöttek be. Háromszor lettek kupagyőztesek, 2002-ben, 2003-ban és 2007-ben. Komoly mélyrepülésbe kezdtek ezt követően, 2009-ben majd 2012-ben is kiestek a másodosztályba, most kezdik összeszedni magukat.

1991-ben költöztek át Pau-ba, hogy a nagyobb érdeklődésnek meg tudjanak felelni, de Orthez is maradt a névben, Lacq pedig 2011-től kezdve kap helyet itt - ez is egy kisváros ugyanabban a térségben, anyagilag támogatják a klubot.

Olyan játékosaik voltak korábban, mint az NBA történetének Manute Bol mellett legmagasabb játékosa, a 231 centis Gheorghe Muresan, aki innen került a Washington Bulletshez az 1993-as drafton (2/30), majd a tengerentúlról ide tért vissza. Ugyancsak innen draftolták 2003-ban Boris Diaw-t (1/21) és Mikael Pietrust (1/11), 2007-ben pedig Ian Mahinmit (1/28). Játszott itt két évet a franciák egyik legendája, a tavaly a FIBA Hírességek Csarnokába is beválasztott, többszörös Euroliga-győztes és olimpiai ezüstérmes Antoine Rigaudeau, a Szolnoki Olaj KK két egykori légiósa, Teddy Gipson és Hristo Nikolov, valamint 1999/2000-ben Gulyás Róbert is - utóbbi itt kezdte meg légióskarrierjét.

Az előző idényben 21-13-mal a hetedik helyen végeztek az alapszakaszban (az 5. és a 8. helyezettnek ugyanaz volt a mutatója), így a SIG Strasbourggal kellett megmérkőzniük, akik 2-0-lal kiejtették őket a negyeddöntőben. Idén eddig pazarul megy nekik, hiszen a FIBA Europe Cup E csoportját hibátlan, 4-0-s mérleggel nyerték az osztrák Redwell Oberwart Gunners és az észt Tartu Rock előtt. A bajnokságban egyelőre 7-3-mal a negyedik helyen állnak - a második fordulóban a Le Mans verte őket (92-78), illetve az utóbbi három fordulóból kétszer zakóztak a Hyeres-Toulon (85-70) és hétfőn a Chalon otthonában (96-76).

Vezetőedzőjük a 44 éves Éric Bartecheky, aki 2006 óta tréner - egy évig a Mulhouse-t irányította, aztán 5 esztendőn keresztül volt a Le Havre-nál segédedző, amelyet három évig dirigált is ezután. 2015-ben tette át a székhelyét ide, tehát második idényét kezdi meg a csapat élén.

Várható rotáció:
Cooper - Lewis - Mipoka - Robinson - Koffi
Okobo - Howard - Cavaliere - Chicoko - Edwards

Egy embert ki kell emelni állományukból, a 26 éves, 183 centis amerikai irányítójukat, DJ Coopert, aki a társak kiszolgálásában teljesen más szinten jár, mint akárki más abban a két sorozatban, ahol a Pau-Lacq-Orthez érdekelt - a tavaly a francia alapszakaszt megnyerő Monacótól érkezett. A nemzetközi porondon 12.7, a francia élvonalban pedig 11.5 asszisztot átlagol, természetesen mindkét helyen utcahosszal vezeti a kategóriát. Nincs olyan rettenetesen jó keze, csak 30% környékén triplázik, és a FIBA Europe Cupban például csak 6.0 pontot átlagol (a Pro A-ban 16.1-del azért a negyedik a listán), viszont 4.3, a francia első osztályban pedig 6.7 pattanója van, egészen félelmetes szinten játszik egyelőre.

Mellette a többiek némileg háttérbe szorulnak, de a Europe Cupban kiegyensúlyozott statisztikákat hoztak. Cooper kezdő hátvédtársa a 32 éves, 193 centis, szintén amerikai Ron Lewis, akit a kieső Rouentől szerződtettek erre az évre, és a pontszerzésben ő a legstabilabb a két sorozatot nézve (14.0, illetve 13.5 pont). A 191 centis Elie Okobo mindössze 19 éves, neki komolyabb múltja még nincs, ő Cooper cseréje, Lewist pedig egy másik tapasztalt amerikai, a 34 éves, 196 centis swingman, Ron Howard szokta váltani - ő rengeteget játszott a D-Ligában, 2014-ben volt a Fort Wayne Mad Ants-cel bajnok és MVP is, legutóbb pedig Dél-Koreában kosarazott. Hármas poszton a 198 centis, 32 éves, Kongói Köztársaságból származó, de már francia állampolgárságot is kapó Jean-Michel Mipoka alapember - ő a második, aki a Rouentől érkezett, és 8-10 pontot hoz 20-21 perc alatt.

Ha magas szerkezetre vált a csapat, akkor hármas poszton szintén szokott játszani a 203 centis, 32 éves Antywane Robinson, aki 2007/08-ban és 2014/15-ben már megfordult itt, több idényt lehúzott Törökországban (legutóbb is a Büyükcekmecénél kosarazott) és három szezont a Cholet-nál is. Neki például a francia bajnokságban a pattanózás jobban megy (4.6), de ott többet játszik négyest Mipoka mellett, míg a FIBA Europe Cupban hármasként szerepel, ami pattanózásán (2.5) és tripladobásán (47.6%) is meglátszik. A 201 centis, 20 éves francia erőcsatár, Leopold Cavaliere az aktív rotáció másik fiatalja Okobo mellett - ő kezd a nemzetközi mezőnyben (18.0 perc, 8.0 pont, 3.3 pattanó), de a Pro A-ban általában csak csere (8.0 perc).

Az echte magasemberek közül a 207 centis, 33 éves, elefántcsontparti-francia Allan Koffi kiemelkedik, ő biztos pont a rotációban (12.6 pont, 9.1 pattanó a bajnokságban, 8.8 pont, 5.0 pattanó a nemzetközi mezőnyben), és ő a harmadik, akit az előző ProA-idény utolsó előtti helyén végző Rouentől szerzett a csapat. Szintén fontos szerepe van a 25 éves, 207 centis zimbabwei erőcsatárnak, Vitalis Chikokónak, aki játszott Németországban és Olaszországban is, legutóbb a Bayern München játékosa volt (5.8 pont, 3.3 pattanó a bajnokságban, de 11.0 pont, 6.8 pattanó a FIBA Europe Cupban). A 34 éves, 202 centis center, JK Edwards a Gravelines-ből lehet ismerős a magyar szurkolóknak, játszott anno a Szolnok ellen is a EuroChallenge-ben, idén már inkább csak a piszkos munkát kell elvégeznie - 17-18 perc alatt 3-4 pont és 4-5 pattanó mindkét sorozatban.

Az látszik, hogy két fiataljuk és két középkorú játékosuk van összesen a 10 fős aktív rotációban, elég erősen építenek a rutinra. Hogy Coopert hogyan lehet limitálni, az Dzunics Braniszlav legnagyobb feladata az egymás elleni meccsek előtt, mert a többiek lényegében belőle élnek - ha őt sikerül kicsit "elszigetelni", az már egy fél siker.

U-BT Cluj Napoca (román)

Az anyaklubjukat, a CS Universitatea Cluj-Napocát 1919-ben alapították, de maga kosárszakosztály csak 1947 óta létezik, és 1966-ban szerepeltek először a kolozsváriak a román bajnokságban. Legsikeresebb korszakuk a 90-es évekre tehető, hiszen három bajnoki címet gyűjtöttek be 5 éven belül (1992, 1993, 1996), ehhez nyertek még egy aranyat 2011-ben. Román kupát egyszer nyertek, éppen az előző szezonban, amikor a Final Fourt rendező CSM CSU Oradeát győzték le a döntőben. Nagy nemzetközi eredményeik nincsenek, még a két szezont megélő CEBL-ben voltak döntősök - ezt a sorozatot nyerte az Albacomp 2008/09-ben, ők pedig a rá következő idényben jutottak be a fináléba.

A franciáknál megemlített Gheorge Muresan innen indult, ő (talán) a klub történetének leghíresebb játékosa.

Az előző évben a kupagyőzelem mellett a harmadik helyen végeztek - az alapszakaszban még a másodikok voltak, aztán a középszakasz végén a harmadik helyről kezdték a rájátszást, ahol az elődöntőben kikaptak a kupadöntőben legyőzött Nagyváradtól. Ebben az idényben egyelőre kifejeztten jól menetelnek, hiszen 5-1-gyel végeztek a Gaziantep mögött, a koszovói KB Peja és a ciprusi Petrolina AEK előtt csoportjuk második helyén (érdekesség, hogy az AEK-et megverték a Bajnokok Ligája első selejtezőkörében is, aztán végül egy FIBA Europe Cup csoportba kerültek, miután a török Muratbey Usak Sportif ellen kiestek ők is a BL második selejtező körében), a román élvonalban pedig 8-1-gyel listavezetők, legutóbb épp a címvédőt verték 86-72-re.

Edzőjük a mindössze 31 éves Mihai Silvasan, aki gyakorlatilag teljes karrierjét itt játszotta le 2002-től kezdve, 2015 áprilisáig a román válogatottnak és ennek a klubnak is a csapatkapitánya volt, tavaly nyár óta pedig ő vezeti az együttest, tehát vele nyertek már kupát az előző idényben.

Várharó rotáció:
Adamovics - Rasics - Dykes - Moldoveanu - Barro
Gheorghe - Jucan - Pustozvonov - Török - Tóth

Általában nem a magasembereknél kezdjük az ismertetést, most azonban igen, két ismert név is van ugyanis a kolozsváriak állományában. Az egyik a magyar-román kettősállampolgár, a nemrég Körmenden is megforduló Török Rolland, aki már az előző szezont is itt töltötte - a 26 éves, 203 centi magas játékos lényegében az első (és egyetlen állandó használt) csere négyes és ötös poszton, és a bajnokságban valamivel jobban megy neki (8.4 pont, 4.3 pattanó), mint a nemzetközi porondon (4.5 pont, 2.5 pattanó). A másik a Szolnoki Olaj KK egykori centere, a 32 éves, 207 centis Ousmane Barro, aki a gárda kezdő centere és legfontosabb palánk alatti játékosa (12 pont és 8 pattanó környékén átlagol mindkét sorozatban) - ő a Targu Murestől érkezett a nyáron.

Mellettük gyakorlatilag csak a 206 centis, 28 éves Vlad Moldoveanu játszik rendszeresen, neki viszont kifejezetten nagy szerepe van, ami nem is csoda azok után, hogy a lengyel bajnok Stelmet Zielona Gorától igazolták haza (31.7 perc, 20.6 pont, 6.7 pattanó a bajnokságban, 29.0 perc, 11.5 pont, 8.0 pattanó a FIBA Europe Cupban). George Tóth 3 meccsen játszott a bajnokságban eddig és kettőn a nemzetközi porondon, úgyhogy az előbb említett három ember oldja meg a 4-5-ös posztot általában. Ha levált alacsony szerkezetre a román együttes, akkor általában az ukrán válogatott Maksym Pustozvonov játszik négyest - ő általában a gárda cserehármasa, de nem nagyon megy neki idén a játék (5 pont és 2.3 pattanó környékén átlagol mindkét sorozatban), és a triplákat is elég hektikusan dobja (16.0% otthon, 38.5% a FIBA Europe Cupban).

A külső sorban Puztozvonov mellett három embert használnak igazán. Egyikük a 27 éves, 183 centi magas, szerb-bosnyák egyes, Filip Adamovics, aki mindkét sorozatban nagyon hasznos, igazi pass-first játékmester (5 gólpassz fölött hoz a román élvonalban és a FIBA Europe Cupban is, emellé átlagol 10.2, illetve 14.0 pontot). Legnagyobb nevük a 32 éves, 198 centis szerb irányító, Alekszandar Rasics, aki korábban három évet lehúzott az Euroligában a Partizan és a Montepaschi Siena színeiben, most pedig a Mega Leksztől hozták - ő is kiveszi a részét a társak kiszolgálásából és a pontszerzésből is, a román bajnokságban ráadásul 40%-kal triplázik. A 29 éves, 192 centi magas amerikai kettes, Kendall Dykes egészíti ki őket, méghozzá eddig jól - a nemzetközi kupában csak 16.0 pont, 3.3 gólpassz és 2.5 pattanó az átlagai, de a hazai porondon 17.6 pontot, 5.0 pattanót és 4.0 gólpasszt hoz, az ő keze pedig kifejezetten sül eddig mindenhol (46% fölötti tripla).

Mivel két irányítójuk is van, így amíg az egyik ül, a másik veszi át a szerepét, Pustozvonov pedig jön hármas posztra, teljesen mindegy, ki pihen a három kezdő közül. Ennek megfelelően más nem is nagyon jut szerephez - Tudor Gheorge és Tudor Jucan is kapnak lehetőséget, de minimális statisztikákat gyártanak eddig. Ők 10-en alkotják a rotációt a románoknál.

 

BK Pardubice (cseh)

Messze a legkisebb múltra ők tekintenek vissza, bár őket is 1956-ban alapították, tehát már 60 éve. Van két cseh kupagyőzelmük - még az első kiírást nyerték meg 1993/94-ben, illetve a legutóbbit 2015/16-ban. Egy bajnoki címük van ezenkívül, a csehszlovák ligát tudták megnyerni 1983/84-ben - a cseh bajnokságban a legjobb eredményüket épp az előző szezonban érték el, harmadik helyen végeztek a CEZ Nymburk és a Decin mögött, a bronzpárharcban a Prostejovot legyőzve 2-0-ra.

(A város a kosárlabda helyett inkább arról híres, hogy minden idők egyik legjobb hokikapusa, Dominik Hasek itt született, illetve hogy itt találták fel a Semtexet (plasztikbomba).)

Ebben az idényben eddig többé-kevésbé hozzák magukat. 4-2-es mérleggel jutottak tovább az első csoportkörből a fehérorosz Cmoki-Minszk mögött, a ciprusi Apoelt és a litván Siauliait megelőzve, a cseh bajnokságban pedig 10-3-as mérleggel a másodikok egyelőre a hibátlan Nymburk mögött - riválisak közül a Kolint és az Opavát legyőzték hazai parketten, de a Nymburk mellett a Decin és a Prostejov ellen is elhasaltak idegenben.

Vezetőedzőjük a 40 éves, amerikai Levell Sanders, aki pályafutása gyakorlatilag teljes egészét Csehországban tölötte, 2013/14-ben itt fejezte be karrierjét, azóta pedig a gárda vezetőedzője.

Várható rotáció:
Autrey - Burnett - Wall - Skranc - Necas
Pulpan - Kotas - Potocek - Kohout - Svrdlik

Két érkezőjük van összesen a tavalyi csapathoz képest, velük is kezdjük, mert mindketten kiemelkednek. Egyikük a 27 éves, 191 centi magas, amerikai hátvéd, Lamb Autrey, a másik pedig a szintén amerikai, 24 éves, 196 centi magas Dominez Burnett - előbbi a finn KTP Basket Kotkától érkezett, utóbbi pedig most végzett a Davenport egyetemen, ez az első profi idénye. Mindketten 20 pontot átlagoltak a FIBA Europe Cup első csoportkörében, ezzel a Top5-ben vannak az összes játékost tekintve - emellett volt 5.5 pattanójuk meccsenként, Autrey-nak pedig 7.0 gólpassza is, amivel 6. volt a vonatkozó listán. Burnett a bajnokságban is 18.6 pontot hoz az 5.2 pattanójával és a ligaelső 2.4 szerzett labdájával, Lamb pedig a visszafogottabb ponttermés (13.8) mellett Top10-ben van a cseh első osztályban pattanózásban (6.7), gólpasszban (4.5) és stealben is (1.8).

Ők ketten a 27 éves, 199 centi magas Joseph Wall-lal (14 pont környéke és 3.5-5 pattanó mindkét sorozatban) alkotják a kezdő perimétersort, és általában ők viszik a prímet, de a két érkező a csehek igazán nagy durranása. Amikor kicsit alacsonyabb szerkezetre váltanak, vagy nem mindenki bevethető, akkor a 20 éves, 191 centi magas Viktor Pulpan kezd egyes poszton Autrey mellett (6.0 pont, 3.5 pattanó, 3.0 gólpassz a cseh első ligában, 5.7 pont, 4.3 assziszt a FIBA Europe Cupban), illetve sokat használták még a 32 éves, 193 centis Lukas Kotast is, de neki nagyon gyenge statisztikái voltak, egy ideje pedig nem is játszik. Szintén a periméteren bevethető a 20 éves, 196 centis Josef Potocek, aki a FIBA Europe Cupban kifejezetten jól szállt be az utóbbi meccseken, 9.3 perc alatt hoz 8.7 pontos átlagot 8/13-as triplázásának köszönhetően.

A palánk alatt a 30 éves, 205 centis Kamil Svrdlik a legjobb ebben az idényben (9-11 pont és 4.5 pattanó), pedig őt általában csereként szokták pályára dobni. Kezdő négyesük a Pulpanhoz és Potocekhez hasonlóan 20 esztendős, 203 centi magas David Skranc, akinek a nemzetközi porondon jobban megy (8.5 pont, 5.3 pattanó), mint hazája bajnokságában (6.5 pont, 2.3 pattanó). A tapasztalatot mellette Radek Necas hozza a kezdőben, ő ugyanis a gárda korelnöke a 36 évével - a 206 centis rutinróka 5-6 pontot és pattanót átlagol mindkét porondon, megbízhatóan nyújtja, amit tud. A padról Svrdlik mellett a 25 éves, 204 centis Ondrej Kohout szokott még lehetőséget kapni (13-14 percet meccsenként), és ő is csak iparos az amerikaiak mellett, ahogy gyakorlatilag az összes cseh (4.7 pont, 4.0 pattanó a FIBA Europe Cupban, 5.8 pont, 2.5 pattanó otthon).

Náluk teljesen egyértelmű, hogy a két új amerikait kell beszabályozni, mert már Wall sem igazán tud nyerőember lenni, ő is csak kiegészítő Autrey és Burnett mellett, a csehek pedig maguktól valószínűleg nem fognak meccset nyerni. Náluk kifejezetten sok fiatal van az aktív rotációban, ilyen szempontból is kilógnak a három ellenfél közül, és papíron egyértelműen ők tűnnek a leggyengébbnek a Kolozsvár, Pau, Pardubice hármasból.