Erősorrend - 0. hét
Szerda hajnalban indul az NBA 2015/16-os alapszakasza, így jöhetnek az erősorrendek, kezdésnek a nyitány előtti Power Rankings.
Nem sokára kezdődik az idény, így egy alapszakasz előtti erősorrenddel is jelentkezünk, majd nagyjából havi rendszerességgel lesz update-ünk - sűrűbben azért nem, mert annyit hetente nem változik egy erősorrend, ami nem a mérleg alapján, hanem játékerő alapján készül, hogy érdemes legyen minden héten ugyanazt leírni majdnem mindenkiről.
A csapatok részletes szezonelőzeteseit a nevükre kattintva eléritek!
Itt nincs kérdés, szerintem messze a leggyengébb csapat minőségben a Philly, ráadásul nincs is ellenükre a tankolás, hiszen Okafor és Noel fejlesztésén kívül nagyon más célt ki sem tudnak tűzni. Kettejük és az összecsiszolódásuk miatt talán érdemes lesz nézni a Sixerst, de nagyon másért nem, a D-Ligás jelző teljesen illik rájuk.
Fejlődési potenciál alig van bennük Bojan Bogdanovicot és Rondae-Hollis Jeffersont leszámítva, a keret többi, legalábbis a jelentőséggel bíró része pedig előrelépni már nem fog szerintem (Jack, Johnson, Lopez, Young). Andrea Bargnani már most kezdi a sérüléseket, így a padjuk gyakorlatilag nem létezik, de ha az olasz játékra kész, akkor is a liga leggyengébben pattanózó csapatai közé fognak szerintem tartozni, és a kezdőjük sem tartozik finoman szólva sem a liga első felébe, kezdve ott, hogy Jack a kezdő egyesük. Ez a gárda így, ahogy most van, szerintem teljesen reménytelen, előre nem tudnak mozdulni, mert nincs elég tehetség a csapatban, hátra meg nem érdemes, mert korábban elcserélték a pickjeiket.
Amint az a szezonelőzetesből kitűnt, semmilyen szinten nem hiszek ebben a felállásban, amit most alkalmaznak a spacing szinte teljes hiánya miatt. Néha azért érdemes lesz rájuk tekinteni a Lillard - McCollum kettős miatt, amelyben nagyon komoly tűzerő van, az már most látszik, a többiek viszont szerintem túl szürkék, Vonleh-nak meg idő kell, hogy kibontakozzon teljesen. Lillard és Stotts miatt azért szerintem köztük és az utolsó két csapat között szakadéknyi különbség van, de ha ebből akár csak a PO-ért küzdő alakulatot tud csinálni Stotts, akkor nemcsak jó, hanem klasszis tréner is.
Jusuf Nurkic egyelőre sérült, de náluk az év közben bemutatott fejlődésre szerintem nagyon komoly sansz van, akár egyénileg (Mudiay, Lauvergne, Jokics), akár csapatként. Gallinari bombaformában van, Malone szerződtetése szerintem telitalálat volt a csapat élére, és látszólag veteránokkal is ellátták az együttest (Mike Miller, Nelson), így a fejlődésük szerintem nekik egész évben tartani fog.
Egy fokkal biztosan jobban áll a Lakers az eddigi csapatoknál, itt ugyanis legalább a nem csak mentorként, hanem játékosként is használható tapasztalat (Bryant, Hibbert, Huertas) az óriási tehetségekkel (Clarkson, Randle, Russell) keveredik. Játékban ettől függetlenül szerintem rengeteg hibájuk lesz elöl és hátul is, Hibbertben egyáltalán nem vagyok biztos, hogy eleget gyorsult a nyáron, Byron Scottot pedig a liga legrosszabb edzői közé sorolom, ebből nyugaton szerintem semmi jó nem fog kisülni - a trénerek személye miatt itt még a Denvert is veszélyesnek érzem rájuk.
Bár az előszezonból sok következtetést nem kellene levonni, de Derrick Williams kezd meggyőzni arról, hogy használható lesz a Triangle-ben. A kezdőjük jónak tűnik papíron és jelentősen jobbnak és készebbnek, mint az eddig tárgyalt csapatoknál - el lehet hinni, hogy az alapszakaszban működni fog -, ezért kerültek az eddigi együttesek elé, de padjuk D-Willt leszámítva nem nagyon van, úgyhogy ha nem is lesz olyan pocsék idényük, mint az előző szezonban, számomra azért nagy meglepetés lenne, ha a PO-ért egyáltalán harcban lennének majd.
Skiles elég nagy kérdőjel itt szerintem, de akár nagyon pozitív irányba is húzhatja az együttest. Mindenesetre náluk szerintem a fegyelem miatt jóval jobb eredmények jönnek majd, mint eddig, viszont Vucsevics személye és az edző stílusa nagyon nem ugyanaz a kategória, az lesz majd érdekes igazán, hogy a montenegrói centerrel mit kezd majd Skiles, hiszen a belső védekezés alapjának neki kellene lennie, itt azonban el is bukhatnak. Nagyon fiatalok, de már nem tapasztalatlan az együttes, most előrébb fognak lépni valamennyit, még ha nem is a keleti PO-helyekre.
Sam Mitchellnek rengeteget kell bizonyítania, de ezt alapvetően egy nagyon jól összerakott keretnek gondolom. Papíron a Rubio, Wiggins, Garnett, Dieng sor már most is működhetne akár LaVine-nel, akár Martinnal - már úgy, hogy ebből eredmények is szülessenek, ne csak látványos játékos -, mellettük pedig tapasztalt játékosok (Andre Miller, Prince) és hatalmas tehetségek is találhatóak (Bjelica, Towns), lényegében semmi akadálya nem lenne a folyamatos fejlődésnek az egész idény során. A Timberwolvesnál azonban évek óta nem sikerült kihozni a maximumot a keretből, ezért szkeptikus is vagyok egy kicsit velük kapcsolatban, Mitchell miatt pedig még inkább.
Van két nagyon jó alappillérük (Hill, George), de a kiegészítő személyzet (Ellist és Stuckey-t leszámítva) szerintem nem üti meg a szintet, hogy PO-ba kerüljenek, legalábbis egyelőre én nem tudom elhinni. Ami miatt mégsem rakom őket hátrébb, az Frank Vogel személye, aki tavaly egy majdnem D-Ligás csapatból is rájátszásért küzdő alakulatot varázsolt, ő bizonyította, hogy kicsit gyengébb állománnyal is képes a körülményekhez képest nagyot alkotni. Ettől függetlenül szerintem rájátszásba nem kerülnek, de náluk egyáltalán nem lehet kizárni ezt - a Magicnél és a mögöttük lévő keleti csapatoknál szerintem igen.
Náluk az előszezon kicsit bejátszott a helyezésükbe - pedig nem nagyon kellene -, ezért kerültek a Pacers elé. Azt már láthattuk ugyanis viszonylag élesben, hogy támadásban működik ez az új rendszer, amit Batummal és Linnel turbóztak fel, Clifford szépen összerakta elöl a társaságot, legalábbis a felkészülési meccsekre. Ami miatt feljebb nem kerülnek, az a védekezésük, amit szerintem nem fognak tudni ilyen szinten produkálni az alapszakaszban, még mindig nem hiszem el, hogy ezzel a magasemberállománnyal lehet jól védekező csapatot kreálni.
A Kings állománya ennél talán többre is képes lehetne, de akkora a feszültség az egész franchise-on belül (most már Ranadive és a kisebbségi tulajdonosok között is), hogy ilyen környezetben pozitív alkotói munkát szerintem nem lehet végezni. Egy rossz periódust kell szerintem kivárnia az ellenfeleknek, és hullik is szét a Sacramento fejben és az egységet tekintve. Márpedig ilyen szakaszuk biztosan lesz, ahhoz játékerőben nem elég jók szerintem, hogy nagyobb hullámvölgyek nélkül kihúzzák a szezont.
Továbbra sem tudom elképzeni, hogy nyugaton egy ilyen vékony kerettel be lehessen kerülni a rájátszásba, még ha Jenkins mutatott is rendesen a tudásából az előszezonban, nagyon sok a lyuk a padon még teljes keretnél is. Rick Carlisle szerintem jó munkát fog végezni, de azt kizárt dolognak tartom, hogy el tudja kerülni csapatával egész évben a sérüléseket, 1-2 ember kiesése után pedig szerintem egyszerűen nem elég jó ez a csapat, hogy meccseket tudjon nyerni még akkor se, ha csak egy hétig kell valakit pótolni az aktív rotációból.
A Pistons szerintem meglepetéscsapat lesz, de így sem gondolnám, hogy bekerülnek a rájátszásba. Jackson ha 20/10/5-öt nem is hoz 40%-os triplázással, lehet a támadások motorja, Stanley Johnson pedig segíthet annyit a védekezésen, hogy Van Gundy papíron működőnek tűnő rendszerének legyen hátul is egy alapja. A nagy gondjuk szerintem az, hogy alapvetően kevés a talent a keretben, viszont elég mély az állományuk, SVG pedig azért Josh Smith cseréje után megmutatta, hogy tudja, mi kell az eredményes játékhoz és össze is tudja tenni.
2-3 hete még egyértelműen őket írtam volna a PO-ba, talán még a Jazz elé is a 7. helyre, de úgy nem lehet szerintem nyugaton a rájátszásba se kerülni, ha a 10 legjobb játékosodból 6 lényegében sérült. Óriási probléma ez a New Orleansnál, és az egyébként rendszeresen 15 meccseket kihagyó Davis, vagy a borzasztóan sérülékeny Gordon még ki se szálltak. A Heatnél legalább el tudom még hinni, hogy meg tudják oldani, hogy ne legyen a fél csapat maródi, de a Pelicans már az alapszakasz kezdete előtt elvette az illúzió lehetőségét is, így nálam ők vissza fognak esni az eredeti elképzelésekhez képest.
Minél többet látni a Sunst, annál jobban elhiszem, hogy megint ott fognak keresgélni a nyugati 8. hely környékén. Sokkal stabilabb csapatnak tartom őket, mint a riválisaikat (kialakult játék és rostermélység szempontjából is), ezért kerültek nálam ők ebbe a pozícióba, és nem a Pelicans, a Kings vagy a Mavs. Továbbra is kérdésesnek tartom a Bledsoe-Knight párost, de a keretük olyan mély, amiért például a Dallas ölni tudna, és olyan jó integráló személyiség Jeff Hornacek, aminek egyelőre még csak az árnyékát se játszhatná el George Karl Sacramentóban.
A Raptors a nyáron stílust váltott, ráadásul Carroll szerintem telitalálat ebbe a keretbe, Lowry pedig ledobott pár kilót, teljesen máshogy is festett az előszezonban. Ettől függetlenül nálam továbbra is kérdőjeles a tényleges erejük, mert Casey-t nem tartom sokra, meccsek végén pedig olyan magasember-felállásokat alkalmazhat - saját elmondása szerint -, ami szerintem semmi jóra nem vezet (Scola vagy Patterson centerben). Nem lepődnék meg azon, ha a leggyengébb PO-ba jutó együttes lennének - nem a mérlegük, hanem utána a rájátszásbeli teljesítményük alapján, és ez például az előző szezonban így volt, keleti negyedik hely ide vagy oda. A Suns vita tárgya lehet, hogy eléjük kerülhet-e, mert szerintem elég közel van egymáshoz a két együttes.
A Milwaukee-t nagyon féltem továbbra is Michael Carter-Williamstől, az irányító megszerzése után teljesen szétesett a Bucks tavaly, és nagyon könnyen el tudom képzelni, hogy idén se lesz zökkenőmentes a támadójáték, nagyban neki köszönhetően. Monroe-val viszont szerintem nagyot fogtak - és Lawsonnal vagy LMA-val ellentétben ez egy olyan igazolás volt, amiből szerintem azonnal komoly előnyt kovácsolhat az együttes. Ami fontos náluk, és ami miatt a Raptors elé kerültek: a védekezésükre tudnak építeni, nem kell teljesen más játékot játszaniuk, egyszerűen támadásban kell a spacing.
Őszintén szólva nem vagyok oda a Celtics állományától, mondhatni középszer szerintem, de borzasztóan sok bevethető emberük van, így ha van csapat, amelyet nem hat meg 1-2-3 sérülés sem, akkor az a csapat a Boston. Brad Stevens miatt szerintem ott lesznek a keleti 5 nagyágyú mögött (legalább), mert ha mindenki egészséges is, ő óriási mestere annak, hogyan kell forgatni ennyi embert úgy, hogy mindenki elégedett legyen, ugyanakkor játsszon is eleget és a csapat is szállítsa sorozatban a győzelmeket (olyan pedig úgyse lesz náluk se, hogy ne legyenek sérültek, 10-12 embert pedig már gond nélkül rotál Stevens). Egyértelműen az ő személye az, ami miatt nálam a Celtics megelőzi a Raptors és a Bucksot is most.
A Jazzt szerintem nehéz belőni, mert a keretük nevekre nem egy óriási durranás, viszont a játékuk jóval szignifikánsabb, mintha felolvassuk a Burke, Burks, Hayward, Favors, Gobert kezdőötöst. Szerintem ők azok, akiknek a második félévben bemutatott feltámadása nemcsak egy félszezonra szólt, Gobert térnyerésével ezt tudják is tartani majd. Ahogy azt már kifejetettem, Burke-ön sok múlik irányító poszton, de ha nem is lesz kiemelkedő, csak hoz egy jó átlagos teljesítményt, az már szerintem elég a Jazznek a PO-ra.
Az Atlantát idén újra el kell hinnem, hogy ennél feljebb kerüljenek, hiába a tavalyi pazar játékuk. Carroll távozása miatt némi visszaesést várok tőlük elöl és hátul is - nincs olyan emberük, aki egyszemélyben tudná pótolni őt támadásban és védekezésben is, ez pedig nem kézilabda, hogy labdabirtoklásonként cseréljenek a csapatok. Azért annyira nem fognak összezuhanni, jó a rendszer, amit használnak, Budenholzer egykori mestere, Popovich minden dörzsölt húzását használja, úgyhogy nálam nem kérdés a keleti Top5-jük, de az előttük lévő keretekben többet látok PO-szinten.
A Wizards meglépte, amit meg kellett lépniük, váltanak Small Ballra, és ez szerintem jelentősen javítani fogja játékukat, legalábbis a lehetőség így már előttük lesz a komolyabb eredményre is. A keret alkalmas a hatékony alacsony szerkezetre, ezt láthattuk a rájátszásban, úgyhogy a tavalyi keleti ötödik hely után szerintem jelentősen előrébb is léphetnek, ha Chicagóban sokáig tart a kísérletezés vagy a Heatnél megint beüt a krach a sérülések terén. Wittman az a vaskalapos edző, akinek minden évben van azért valami meglepő és pozitív húzása is - nem sok, egy-egy, de legalább van -, ezt most már szerencséjükre az idény elején meghúzta.
A Heatnél azért ez a pozíció erősen a legjobb lehetőség, a potenciál alapján gondolt helyük, náluk ugyanis a sérülések mindig bejátszhatnak, van, ahol előre kalkulálhatóan be is fognak (Wade). Ettől függetlenül annyiból más szerintem a helyzetük, mint a New Orleansé, hogy Wade-n kívül nincs olyan emberük, aki borítékolhatóan hiányozni fog X meccsről, elég jó rotációval dolgozhatnak majd, így bőven megvan az esély, hogy Spoelstra úgy tudja őket forgatni, hogy nem kell majd széthajtani senkit - Wade-t például Winslow és Green miatt. A Heat teljes kerettel szerintem főcsoportdöntő-esélyes is, de év közben náluk sokat változhat ez a pozíció attól függően, hogy kit sikerül "életben" tartani és kit nem.
A Bulls keretében látszólag hiba nincs, és Fred Hoiberg személye biztató jel lehet arra, hogy legalább próbálkozni fognak a legjobb rotáció megtalálásával, ezt mutatja Noah leültetése is a kispadra. Ettől függetlenül a Chicago most hátul küzd gyermekbetegségekkel néha, és várhatóan nem lesznek olyan jól védekező együtes, mint az utóbbi években. Azzal viszont, hogy jóval több embert forgat Hoiberg, szerintem valamivel egészségesebben érkeznek majd a PO-ba is, úgyhogy összességében gyengébb védekezés ide vagy oda, erősebb alakulatként indulnak majd a rájátszásban, ahol kelet második számú csapataként kezelhetjük őket.
A Grizzliest nagyon kedvelem, de lassan kezdem elfogadni a tényt, hogy túl messzire nem juthatnak, ha nem tesznek valamit a támadójáték érdekében is, nem csak a grit&grindért. Idén nyáron sem léptek ebben előre, Matt Barnes sem az a játékos, aki szerintem át fogja őket lendíteni ezen a nyugati 1-2. körös kereten. Én örülnék neki a legjobban, ha mégis sikerülne tovább lépniük, de az előttük lévő csapatokban nagyobb potenciál van, mint bennük, az gyakorlatilag tudható, hogy tőlük mire számíthatunk majd.
A Rocketset sötét lónak tartom, mert sokan nem szeretik és le is írják őket, és én sem gondolom úgy, hogy akár a nyugati főcsoportdöntőre ne lenne négy esélyesebb csapat is náluk. A tavalyi főcsoportdöntőt is egy Clippers-leolvadásnak köszönhették nem kis részben, idén jó eséllyel nem lesz ekkora mázlijuk, a riválisok pedig sokat erősödtek. Náluk szerintem Lawson megszerzése kicsit olyan, mint Aldridge-é a Spursnél: jól hangzik, meg is kellett húzni, de hogy ebből egy év alatt csináljon működő játékot McHale, azt nem látom még magam előtt. A sérüléseket szerintem a mély rosterrel kompenzálni tudják, de McHale személye miatt nem tudom őket az első 5 csapat elé rakni.
A Spurst sokan előrébb teszik, de egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy ez a csapat idén össze fog állni. Aldridge megszerzése nagy dolog, de a játékot jelentősen át kell miatta alakítani, közben Parker egyre kevésbé nyújt jó teljesítményt - az ő produkciója például szerintem legalább olyan fontos lesz, mint LMA beépítése, különben gondok lesznek egyesben, és sem Parker jó formáját, sem az erőcsatár beépülését nem lesz egyszerű összehozni. Popovich miatt kerülnek ide nálam - mert egyébként látok jelentősen előrébb járó gárdákat, nem keveset -, mert róla elhiszem, hogy össze fogja rakni valamikor ezt a keretet, de még esetében is óriási feladat lesz, hogy ezt ebben az idényben tegye meg.
A Clippers az egyik csapat, amelyik szerintem eséllyel indulhat idén harcba, hogy letaszítsa a Warriorst a trónról, legalábbis ami a nyugati konferenciát illeti. A csapat a "lúzer" jelzőt nem tudta magáról tavaly sem lemosni, de Pierce leigazolása szerintem ebből a szempontból telitalálat lesz, Josh Smith-szel pedig van egy használható cseremagasuk is már, így pedig nem kell csapágyasra játszatni majd a kezdőt. Stephenson szerintem itt is testidegen lesz, ezért nem rakom őket az Oklahoma City elé, de az ő esetleges "nem játszatása" Crawford miatt belefér, megoldható probléma.
A Thunderrel szerintem indokolatlanul keveset foglalkoznak a szakértők, bár azt is hozzá kell tenni, hogy a sérülékenység náluk fokozottan nagy kérdőjel Durant két lábfejműtétje miattm a franchise-meghatározó sztárok közül érte kell a leginkább izgulni (Rose-t már nem veszem ebbe a kategóriába). Ettől függetlenül szerintem a Clippers mellett jelenleg ők a Warriors első számú kihívói nyugatról, még ha Billy Donovan tényleges hozzáadott értékéről egyelőre csak sejtéseink lehetnek is. Rettenetesen jó rotációs lehetőségei vannak Donovannek akár a Small Ballra, akár a rendes, két magasemberes felállásra szavaz. Az egészségen múlik szerintem, meddig jutnak, mert az utóbbi évek, és főleg az előző idény után szerintem extrán motivált lesz a keret.
A Cavs talán papíron a legerősebb csapat, de közel sem vagyok abban biztos, hogy teljes kerettel végigbírják a szezont azt követően, hogy mindenki visszatér - ne feledjük, Kyrie Irving sérülten kezdi majd az idényt. Mindent egybevetve azonban szerintem kétség sem férhet hozzá, hogy ők kelet legnagyobb esélyesei (a józan ész azt diktálja, hogy ha nincsenek hiányzóik, keletről senki nem tudja majd őket megállítani) és a két legesélyesebb gárda között kell emlegetni őket, ha a végső győzelemről beszélünk.
Ez szerintem szimpátia kérdése nagyban, hogy ki kit rak az első helyre, a Cavst vagy a Warriorst. Nálam a nem sokban átalakuló bajnok megérdemli a "pole pozíciót" így a szezon előtt, itt maximum Steve Kerr ideiglenes eltávja jelenthet kérdést, illetve a szokásos sérülések, de más nem. A Golden State már összeszokott, magabiztos, de a sok előrejelzés után (amely nem őket hozza ki esélyesnek) szerintem kellően motivált is.